Tudod Te, Mit Beszélek?

Közzétéve 2014.05.08. Szerző: Molnár Attila

Amit mondasz, arról azt gondolom, hogy értem. Ezt abból sejtem, hogy kialakult a fejemben egy kép az elhangzottak alapján, amiről azt feltételezem, hogy ez az, amit te szerettél volna velem közölni. Na ez az, ami valójában zajlik, amikor valakivel beszélsz. Mostanában több ügyfelemmel is jövőképet és víziót terveztünk, célokról és az együttműködés alapjairól dumáltunk hosszasan. Startupperként, főleg amikor még anyád kajapénzéből próbálod kihúzni, egy erős motiváló eszköz a shared vision, amiben mindenki megtalálja azt, ami neki vonzó. Nem csak neked, hanem a veled együtt szenvedőknek is! Ha nem tudsz szélesíteni acélirányos víziódon annyira, hogy a pajtik álmai is beleférjenek, megette a fene, gyorsan rá fognak eszmélni, hogy ők nem ezt akarták. A vágy ugyanis (a félelem mellett) a legerősebb emberi hajtóerő! Ha erre tudsz építeni, egy rakétát építettél, ami bárhova elvisz! Amúgy meg félelemmel ritkán törvényes dolog motiválni a kollégákat…

Na de hogy jön ehhez a kommunikáció? Ezeken a workshopokon pont azt gyömöszöljük órákon keresztül, hogy az a vízió amit a Founder, Chief Mittomén Offiszer, a Head of Akármi elképzelt a fejében, azt valahogy ki tudja tenni az asztalra olyan formában, hogy a többiek is azt lássák, amit ő. És túl a bugyuta kezdeti lelkesedésen, amikor villognak a dollárjelek a kapzsi kis gonbszemekben, ezt hosszú távon fenntartani nem könnyű.

Mi ebben a truváj? Elmondtam nekik aszt jó’van

Ez marha jó! És valszeg sokaktól fogod azt a választ kapni, hogy “értem”. És biztosan találkoztál már azzal, hogy később pont a megbeszéltek ellentéte történik. Ez persze felidegesít téged, meg őket is, mert nem értik, hogy mit nem értesz.Hidd el, ez nem azt jelenti, hogy ők azért nem értették meg, mert nyomik, hanem azt, hogy amit te elmondtál, azt ők a maguk módján értették meg és ezt fejezték ki a viselkedésükkel. Voilá: kommunikációs gebasz.

[quote align=”center” color=”#999999″]A legtöbb ember nem azzal a szándékkal figyel, hogy megértsen, hanem hogy válaszoljon. – Steven R. Covey[/quote]

Én azt látom, hogy egyszerűen két tévhitet kell elkerülni és folyamatosan ellenőrizni amikor pölö a cég jövőképéről beszélsz:

Tévhit #1: Amit hallok, az pontosan az, amit a másik mondani szándékozik.

Nooooooo!!! Te azt hallod, amit megértesz (rosszabb esetben, amit hallani akarsz, mert az neked kedvezőbb)! Ellenőrizd, hogy az, amit te megértettél, az az-e, amit a másik mondani akart! Add vissza a saját szavaiddal, legyen egyértelmű, hogy totál közös nevezőn vagytok.

Tévhit #2: Amit én mondok, azt a másik pont úgy érti, ahogy én.

Mega-nooooooooooo!!! Vedd számításba, hogy az emberek másképp gondolkodnak mint te! És azt is vedd számításba, hogy sokszor nagyon nehéz pontosan kifejezni azt, ami a fejünkben van, így ami kijön a szádon, az csak egy halványközelítése annak, amit valójában gondolsz, érzel. És ha te csak közelítőleg tudod megfogalmazni, hogyan várhatnád, hogy a másik pontosan értse?

És ennek mi köze a startupomhoz?

Amikor kinyilatkoztatod a startupod céljait és az oda vezető utat, biztos lehetsz benne, hogy ahányan hallanak, annyiféle képpen értenek meg. A korai fázisban élet-halál kérdése, hogy mennyi időt, türelmet és energiát szánsz arra, hogy valóban közös nevezőre jussatok abban, hogy mit is faragtok ti itt közösen. És nem baj, ha még nincs kiforrva, a lényeg, hogy az, amiről épp beszéltek, tiszta legyen mindenki számára, ahogyan kristálytisztán kell érteni a teljes csapatnak azt is, hogy miért mentek holnaptól délre, ha eddig azzal volt tele a pince, hogy északon lakik a tuti…

Akkor merre van az előre?

Két nagyon egyszerű módszerrel tehetsz a valódi megértésért:

#1. Kérdezz vissza! – Tudd meg, hogy a másik hogyan értette meg azt, amit te elmondtál. Így lehetőséged van az ő fejében kialakult képet addig csiszolgatni, amíg az elég közel lesz ahhoz, ami a te fejedben van.

#2. Szánj rá időt, bátorítsd a pajtikat is erre! – Az idő-spórolás miatt az esetek 99%-ában elsiklunk efölött és megelégszünk azzal, hogy elhisszük, hogy értjük a másikat. Hidd el, a félreértésekből származó mellékvágányok és konfliktusok 15-ször több időt visznek el, mint a pontos megértésre szánt plusz idő.

Na, szóval

Egy startup korai fázisában alig van valami kézzel fogható érték a csapaton kívül. Kivételes szürkeállományok vannak és temérdek erőfeszítés. Ilyenkor egy-egy félreértelmezés is döntően befolyásolhatja a csapat motiváltságát és hatékonyságát. Egy jó vezető ilyenkor egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elveszítse a nehezen összelapátolt szürkeállományt valami kommunikációs hézag miatt, pláne azt, hogy 4-5 embere tíz felé álmodozzon az amúgy nélkülözhetetlen fókusz helyett. Figyelj oda erre a jelenségre és máris összekovácsoltad a csapatot a közös vízió által.

A KVBB 36 Lehetséges Oka

Közzétéve 2014.04.01. Szerző: Dr. Kádas Péter

KVBB = „Kitaláltam Valamit, de B***nak Befektetni”. Valószínűleg sokaknak ismerős helyzet. Az igazság az, hogy Amerikában a startupoknak csak mintegy 0,3 – 0,6 százaléka jut kockatőke befektetéshez, és nincs ez máshogyan itthon sem. Amikor még vegytisztán büszke vállalkozó voltam, akkor az általam látott startup vállalkozások 2 %-ának mondtam igent tanácsadói közreműködésre, és e 2 %-nak mindössze a fele került be a Traction Tribe portfóliójába, amikor átálltam a Sötét Oldalra – tehát az összes cég 1 %-a. Más források szerint Amerikában egy VC 400 pitch-ből egyre mond igent, ez 0,25 %.

A KVBB egy teljesen normális állapot, a Google is a sokadik befektetőnél jutott cash-hez, az AirBnB-t még a Y-Combinator-ös múltja ellenére is elutasította Fred Wilson, stb. Tapasztalatból mondom, a befektetői gondolkodás az, hogy van egy hosszú lista, amin azok a dolgok vannak, hogy miért ne fektessünk be. Ha egyik sincs meg és kedveljük az Alapítókat, akkor rendszerint befektetünk. A lista szigorúan titkos, hét lakat alatt őrzött iparági bölcsesség… Francokat. De azért hasznos lehet egyben látni. Íme:

Figyelmeztetés! Az alábbiakban egyesek számára bántó módon nyers stílusú szembesítés olvasható. A célom nem az, hogy bárkinek elcsesszem a napját, hanem az, hogy minél több vállalkozót hozzásegítsek a tőkéhez jutáshoz. Ha bal lábbal keltél, vagy amúgy is szar idő van kint, olvasd el inkább holnap…

1. Lifestlye jellegű a biznisz

Tényállás: Bár világhírt és exponenciális növekedést vizionálsz, egy sima nyolcvanhetedik lovardát tervezel nyitni Eu-s pályázatból Koponyányimonyók Alsón. Ez nem startup.

Ítélet: Igazi (venture capital szemléletű) kockatőkés ilyenbe csak elvétve fektet, mert a nagy növekedési potenciálú könnyen skálázható vállalkozásokat (ezt hívják startup-nak) keresi. Magyar Jeremie-nél egyáltalán nem kizáró ok, sőt! (Ez most kivételesen nem **szogatás, Kedves Kollégák! Kis piacon, ahol nem startupok tízezreiből válogat egy VC, nincs azzal baj, ha a portfóliót kiegyenlítik lifestlye bizniszekkel, vagy ha éppen ez az adott alap fő fókusza. Tradicionális VC nem csinálja, TT nem csinálja, de ettől még másnak működhet.)

2. Nyomi anyagokat küldesz

Tényállás: Az email-ed hossza vetekszik egy Ken Follet regénnyel, a one-pager-ed egy 4 oldalas, bosszúból összehányt trágya 8-as betűmérettel, folyóírással, halványszürke alapon sötétszürkével.

Ítélet: A legelején felhúzod a befektetőt és jól tudja, hogy fel fogsz idegesíteni másokat is. Rendszerint a pitch-re sem kapsz lehetőséget. No money, no funny. Egy VC-nek akár több ezer one-pagert kell átnéznie, de még itthon is sok százat. Adj neki okot rá, hogy 20 másodpercnél tovább olvasson.

3. Szar a pitch

Tényállás: A küldött anyagok alapján kapsz időpontot, amit 10 perc után a befektető már jobban bán, mint a Vinklevoss-ikrek a közös ötletelést.

Ítélet: A pitch az első személyes élmény. Nem látják beléd a Völgy Következő Sztárját – ennyi. Másfél éve szájtépek, hogy a pitching a legfontosabb képesség a startup világban. Nem hitted el. Hiba volt.

4. Szar az ötlet

Tényállás: Elmész a befektetőhöz előadni az ötletedet, ami abból áll, hogy X iparág ezután 10 egységgel többet fizet ugyanazért szolgáltatásért, de ebből visszaadsz a vevőinek 5 egységet, és közben mocskosul megszeded magad.

Ítélet: Mivel alapvetően szimpatikus vagy, senki nem érti, miért foglalkozol olyan megoldás feltalálásával, amihez nem létezik probléma. Az ilyen ötletek rendszerint ráadásul validáció nélkül maradnak.

5. Nem passzolsz a befektetői fókuszba

Tényállás: A legtöbb investor kiírja a honlapjára, hogy milyen területekhez ért. Nem olvastad el, elhajtanak.

Ítélet: Olvasni időigényes és idejétmúlt dolog. Viszont hasznos. Van olyan VC, mely a startupok több, mint felét emiatt utasítja el.

6. Nem passzolsz a befektetői nagyságrendbe

Tényállás: A nyomorult befektető kiírta a honlapjára villogó animgif-fel, hogy maximum $ 150k-t képes betenni bármilyen cégbe, mert ennyit enged az alapjának a szabályzata. Odamész és kérsz 500 ezret, majd rossz néven veszed, hogy értelmi képességeid kiemelkedő voltának csalhatatlan bizonyítékaként értékelik a dolgot…

Ítélet: Nem készültél fel a befektetőből, pedig félmillió dollár múlik rajta. Nyilván nem fogsz felkészülni az ügyfélből sem, amikor ötezer dollár múlik rajta…

7. Nincs MVP

Tényállás: Annyi pénzed sincs, hogy létrehozd a prototípust, ahhoz viszont, hogy pénzhez juss, kell egy prototípus.

Ítélet: Az ördögi kör csak látszólagos: csinálj MVP gyanánt egy videót! Egyedül nem megy? Győzz meg másokat! Senki sem akar veled dolgozni ingyen? Keress egy állást, és add fel – ha egy csapatot sem tudsz hittel és álmokkal megtölteni, akkor neked amúgy is reszeltek ebben a világban…

8. Nincs validáció

Tényállás: Validáció helyett elmész a befektetőhöz az idejét rabolni, hogy megkapd a választ, amit úgyis tudsz: a sziklaszilárd validáció minden startup befektetés (és siker) alapja.

Ítélet: A legalapvetőbb összefüggésekkel sem vagy tisztában, ami rossz – vagy lusta vagy, ami sokkal rosszabb.

9. Nem beszélsz angolul

Tényállás: Nem beszélsz és kész. Ez van. (sem angolul, sem más nyelveken)

Ítélet: Az angol egyre inkább az Egyetemes Üzleti Nyelv. Elég nehéz elhinni, hogy fel fogsz építeni egy világcéget, ha nem tudsz beszélgetni külföldiekkel. Csak magyarokkal tudsz beszélgetni, de ők kevesen vannak, ergó kicsi a piacod: good luck and have fun – kockatőke nélkül.

10. Nem ismered a piacodat

Tényállás: Otthon fényesítgeted az ötletedet, ahelyett, hogy kimennél a dzsungelbe pofonokat (visszajelzéseket) kapni a vásárlóidtól.

Ítélet: Fotelhadvezér vagy, legfeljebb drukker, de semmiképpen nem játékos és végképp nem csapatkapitány. Menjél ki a tetves dzsungelbe és ismerd meg a piacodat! Ha egyszer rákapsz az ízére, nem tudsz majd lejönni a cuccról, ígérem! Top-down és bottom up is ismerned kell a piacot. A piacismeret a legszexibb dolog egy befektető szemében!

11. Nem ismered a konkurenciát

Tényállás: Befektetőnek esküdözöl, hogy senki nem csinál még hasonlót sem a világon. Befektető mond három céget fejből, akik ugyanazt nyomják, mint te. Némi kínos hallgatás után elkezdesz a versenyelőnyödről beszélni.

Ítélet: A konkurencia is a piac része. A befektető tudja, hogy az Ő pénzén fogsz lassan tanulni drágán, ahelyett, hogy az internetet bújva tanulnál gyorsan és olcsón. A konkurenciának nem csak a nevét kell tudnod, hanem azt is, mikor fin.. sóhajt egy nagyobbat!

12. Túl erős konkurencia, csekély versenyelőny

Tényállás: Ismered a konkurenciát, ahogy mindenki: Google, Facebook, LinkedIn, stb. Ugyanazt akarod csinálni mint ők, mert nekik is bejött. De a Tiéd zöld – mert olyan még nincs -, és a Like gomb is nagyobb.

Ítélet: Ezek a vállalatok tőzsdén jegyzett cégek sok ezer agyonfizetett zsenivel és megszámlálhatatlan ládányi cash-sel. Nem csinálhatod egyszerűen csak majdnem-ugyanazt, mint Ők, mert levernek, mint vak a poharat. Találj ki valami újat. Másoknak is sikerült. A közösségi oldalakból pont elég van már. Melyik befektető álma, hogy a Google-lel vívjon kinek-van-több-zsetonja párbajt? Nekik 73 milliárd dollár körül van…

13. Régóta tolod és nulla a traction

Tényállás: Valamiért nem tudtál növekedni, és ennek kizárólag a tőkehiány az oka.

Ítélet: Nem az az oka. Ha most felhördülsz, hogy „de igen, pont az”, akkor meg nem érted a Lean-t. Vagy a growth hacking-et. Startupot szárba szökkenteni 72 óra alatt is lehet 20 ezer forintból. Az van, hogy hazudsz önmagadnak is. Csináltam én is, mások is, korunk startup rocksztárjai is, ne aggódj. Viszont hagyd abba, amit csinálsz, és kezdj új dolgokba. A tudás, amit megszereztél a bukás közben komoly értékkel bír, komolyabbal, mint hiszed. A 2 éve szenvedő startupod meg kevesebbet ér, mint hiszed. Ráadásul, ha este egy mozdulattal letörlöd két év munkáját, ami egy fillért sem hozott, cserébe sokat vitt – hát a felszabadultság, amit másnap fogsz érezni, az mindenen túltesz…

14. Nem hiszik el, hogy fel tudod skálázni

Tényállás: Jó, amit csinálsz, növekszik is, van bevétel, esetleg profitábilis is, de kicsiben tolod.

Ítélet: Szemmel láthatóan hiányoznak a vezetői képességeid, vagy a komfortzónád túl szűk, és nem tűnik úgy, hogy egykönnyen kilépnél belőle. Ha nem növekszel, nincs benned a milliárd dolláros biznisz ígérete. Neki kellene állnod, mondjuk egy online menedzsment kurzusnak valami amerikai egyetemen.

15. Nincs üzleti arc a csapatban

Tényállás: 32 bejegyzett szabadalmad van, de egy nyolc általánost végzett kölyök simán lehúz 20 rongyra a Mekiben a kasszánál – pedig ötezressel fizettél.

Ítélet: Attól, hogy okos vagy és diplomáid vannak, még nem leszel sikeres az üzleti életben. Keress valakit, akiben megbízol, és add át neki az irányítást, te pedig csináld azt, amiben jó vagy: a szakmai részt. Tiszta agyrém, hogy 32 szabadalommal nekiállj magadból üzletembert csinálni – eszedbe ne jusson, úgy vagy jó, ahogy vagy. Csak szerezz valakit, aki sikerre viszi az innovációidat; a startup társas műfaj.

16. Nem hiteles az üzleti oldal

Tényállás: Megdumáltad a gyerekkori haverodat, hogy álljatok össze. Ő közgázt végzett, most bankban dolgozik és még részvényei is voltak egy ideig.

Ítélet: Egy gátlástalanul belevaló stricire van szükséged, akinek a vérében van az értékesítés, nem a haverodra. Menj el egy meetup-ra és szedj össze egy dörzsölt Hustler-t.

17. Gyenge a technológiai oldal

Tényállás: Zseniális Hustler vagy, aki megdumált 5 zöldfülű programozót, akik ingyen dolgoznak, Istenként tisztelnek és vakon követnek. Ez király, csakhogy a terméket a végén ők csinálják, és a termék épp messze van a tökéletestől.

Ítélet: Banánnal fizettél, majmokat kaptál. A tradícionális magyar one man show-knak vége van. A rabszolgatartásnak is. A rocksztárok is felsülnek rossz bandával. A legjobb csapatra van szükséged. Kezdd újra, vagy menj el egy meetup-ra és keress egy pro csapatot biznisz-guru nélkül, ahová betársulhatsz. Itthon a valódi startup Hustler ritka, mint a fehér holló – le fognak csapni rád.

18. Fingod sincs a marketingről

Tényállás: A marketing terved annyi, hogy: „Facebook, Adwords és Virális”.

Ítélet: Attól, hogy lesz pénzed, még nem éred el hatékonyan a vásárlóidat, mert annyi zsozsóval azért nem fognak kitömni. Muszáj rendelkezned egy elképzelés-csomaggal arról, hogy hogyan fogsz gyorsan megnőni. Ha nem tudod, az kockázat – úgyhogy elhajtanak.

19. Van marketingesed, de fingja sincs a growth hackingről

Tényállás: A marketing-arc összerakta a 40 oldalas növekedési tervet: kell hozzá 20 millió dollár, és sínen lesztek, mint József Attila.

Ítélet: Bzzzz. Wrong. Kevés pénzből kell csodát csinálni, ami még mindig jobb, mint nulla pénzből csodát csinálni. Ha fejlődőképes a marketing gurud és hajlandó bepiszkolni a kezét technológiai dolgokkal is, akkor ez a pont azért nem deal-breaker – a legújabb és legkreatívabb technikákkal viszont érdemes tisztában lenni.

20. Túl sok pénz kérsz

Tényállás: Pitch a befektetőnél, kérsz másfél millát. Amúgy házi feladat kész: validáltál, van csapat, pengék vagytok, némi traction is felsejlik.

Ítélet: Fogalmad sincs a startup fázisokról és a cégértékelés rejtelmeiről. Pénzzel akarod megoldani azt, amit verejtékes munkával kellene. Rosszabb ómen a befektetőnek, mint ha egy leprás fekete macska Péntek 13-án torkon harapná. Másfél millához kellene legalább egy 4 málnás cégértékelés, amit még ha meg is kapsz valami kétségbeesett VC-től, akkor is megszívod a következő körben az antidilution révén. Ne kérj túl sok pénzt. Sőt, ha betennék, akkor se fogadd el. Maradj a reális, vagy akár a reális alatti cégértékelésnél, főleg az elején.

21. Kevés pénzt kérsz, de irreális cégértékelést vársz el

Tényállás: Ugyanaz pepitában. Pro csapatod van, toljátok ezerrel, napnál világosabb, hogy Te vagy a piac aktuális Ásza, kevés pénzből is kihozod az überfrankót. Befektető vidám „Igen”-jét követően kapsz egy premoney-t, ami fele sincs annak, amiről álmodtál. (Felhígulás amúgy mondjuk 14 % lenne).

Ítélet: Nem teljesen-veszettül-k**vára mindegy, mennyi a Premoney korai fázisban? Amíg a hígulás kicsi, nem adsz fel túl sokat a gyorsan dráguló részesedésből, és ez a lényeg. Korai fázisban Premoney-n vitatkozó alapító vörös posztó a befektetőnek, mert azt jelenti, hogy a vállalkozó hiúsági kérdést csinál a cégértékelésből, miközben nem érti a saját érdekeit sem. Vitatkozd inkább bele a szerződésbe a Pay-to-Play paragrafust, az tényleg fontos!

22. Befektetőhöz rohangálsz MVP-t finanszíroztatni

Tényállás: Kijelented, hogy az MVP-hez önmagában kellene 3 millió dollár

Ítélet: Nem érted az MVP fogalmát. Csinálj videót, 3D-s modellt, agyagszobrot, zsírkrétarajzot, bármit. Ötletre legfeljebb pár ezer dollárt kaphatsz egy üzleti angyaltól. Azt meg valószínűleg a rokonoktól összekéregeted, ha tényleg hiszel benne. (Nem az Angyalokban. A startupodban.)

23. Az értékesítési modelled irreális

Tényállás: B2B door-to-door sales-t akarsz csinálni a tengerentúlon, az ügyfelköröd a pénzügyi szféra felső 1 %-a.

Ítélet: Odaát sok az ajtó és gyorsan csukják őket… Esélytelen, hogy külföldiként ezt megugrod, akármilyen jó vagy. Ki kell találnod egy másik értékesítési csatornát. Valami kreatívat. Valami újat és izgalmasat. Amíg ez nincs meg, marad a bootstrapping.

24. Nincs elég kreativitás a csapatban

Tényállás: A terméked annyira esztétikus, mint egy összehányt vasúti klozett és olyan könnyű kezelni mint egy atom-tengeralattjárót bekötött szemmel.

Ítélet: A Customer Experience fontos. Csökkentlátókon kívül senkinek nem fogsz majd eladni. Azoknak is csak kedvezménnyel, ha vannak ép látószervekkel bíró rokonaik. Ha még MVP vagy Beta fázisban tartasz a termékkel, attól még lehet esztétikus. Legyen egyszerű, letisztult, közérthető. És ne csinálj hiúsági kérdést egy vacak design-ból csak azért, mert te tervezted.

25. Korábban aláírtál egy rossz term sheet-et

Tényállás: Korábban kaptál befektetést, feladtad a cég 51 %-át és a bal vesédet, de a pénz elfogyott. Lassan rájössz, hogy a tárgyalásokon a korábbi kockatőkésed kapzsi volt és tapasztalatlan, te meg gyenge és tapasztalatlan.

Ítélet: Minden befektető pont ilyen társakra vágyik…

26. Túl sok fizut vennél ki

Tényállás: Eddig nulla forintot vettél ki a cégből, ami nulla forintot termelt. A befektetés után havi 5 milla nettó fullra bejelentve, mert rocksztár vállalkozó lettél…

Ítélet: Minden befektető érti, hogy kell, hogy legyen fizetésed, ha főállásban a startupodnál dolgozol – de nem mindegy, mennyi. Esetleg lehetne, hogy az elmúlt három év Jeremie-k iránt érzett összes frusztrációját és keserűségét ne a fizetéseddel kompenzáld, hanem a megfeszített munkáddal és a jövőbeni sikerekkel? Legyen fizud, de igazodjon a fázishoz, ahol éppen tartasz.

27. Jó menedzser vagy, de nem Vezető

Tényállás: A kollégák addig dolgoznak Veled, amíg fizut adsz. Ha azt mondod, ugorjanak, nem azt kérdezik, hányadikról, hanem hogy elment-e a maradék eszed?

Ítélet: A befektetések nagy hányada nem más, mint a bizalom kinyilvánítása az iránt az egyetlen ember iránt, aki Falkavezérként tolja a céget előre. Ha a Falkád nem tűnik lelkesnek, a befektető mitől legyen az? Szükséged lesz egy valódi vezetőre. Húzódj hátrébb a vezetéstől, ugyanis attól, hogy nem Alfának születtél, még lehetsz értékesebb munkaerő és ember is, mint 100 Hustler együttvéve.

28. Nincs tisztázva az IP (Intellectual Property, azaz Szellemi Tulajdon)

Tényállás: A startupod 10 éve indult egy magyar egyetemen, akikkel aláírtál egy találmány-hasznosításra vonatkozó szerződést. Az alaptechnológiát szerződés nélkül lízingeled a volt feleséged új pasijától, a fejlesztést kiszervezted két egyetemistának papír nélkül, feketén és aláírtál egy magánbefektetővel, aki végül nem tett be egy fillért sem. Ja, és közösen ötletelsz 2-30 arccal valami kreatív közösségi szájton.

Ítélet: A befektetőtől kérj plusz 50 millát, hogy ezt a rakás sz*rt rendbe rakhasd 10 méregdrága ügyvéd segítségével másfél év alatt. Befektetés nem lesz belőle, de legalább reálisnak és jó fejnek fognak tartani.

29. Megjátszod magad

Tényállás: Bemész a befektetőhöz és adod a nagypályást. Előtte felturbóztad a LinkedIn profilodat, szereztél Armani öltönyt, lekezelő vagy és úgy mondod ki az egymillió dollárt, mint aki zöldhasút használ WC-papírnak.

Ítélet: Nem fog bejönni, a befektetők az emberismeretükből élnek (már aki és már ameddig), át fognak látni rajtad, vagy legkésőbb a due diligence-en megbuksz. Ez egy kicsi ország, mindenki ismer mindenkit. Ha már volt 2 exit-ed, akkor beszélhetsz magas lóról – de akkor meg már minek?

30. Túl magabiztos vagy

Tényállás: Barátságos vagy, tele pozitív energiával. Csillog a szemed, érzed a bizniszt, tudod a tutit. Csak a zseton hiányzik és felbőg a kezedben a motoros kasza. Semmi nem állíthat meg!

Ítélet: Azért fogsz nemet kapni, mert minden sikeres cégvezérben megvan az állandóan munkáló önkritika, a veszélyérzet, a gombóc a gyomorban. E nélkül csak vakon repülsz a zsírfrankó kudarcba és ezt a befektetők (többsége) tapasztalatból tudja.

31. Nem vagy elég magabiztos

Tényállás: Aláveted magad a befektető véleményének, alázatos vagy, tisztelettudó és együttműködő, ahogy kis korodban tanították.

Ítélet: Már nem vagy gyerek. Kockatőkés ebből arra következtet, hogy az első amerikai hiéna fél kézzel kiforgat mindenedből. Ne légy szervilis, ez az iparág az egókról szól, csak az nem mindegy, hogy mikor kell az egót szabadjára engedni és mikor kell pórázra tenni.

32. Amikor kapod a terhelést, összeroppansz

Tényállás: Nagy mondások, kőbe vésett ígéretek, ilyen-olyan piaci potenciál, rocksztár csapat. Aztán amikor negyedszerre kell módosítani a költségterven, vagy felhívni 4 kontaktot Skype-on egy nap alatt, akkor az eredmények csak nem jönnek össze valahogy.

Ítélet: A startup világ gyors. Alkalmazkodnod kell a terheléshez, reagálni, tolni előre a dolgokat. A shit-teszt sokszor szándékos a befektetések előtt. Nem mentél át – ez van.

33. Megbuksz a due diligence-en

Tényállás: Ferdítettél, hogy a céged élhessen – ki ne tenné, nem igaz? De rájöttek.

Ítélet: Ráb***tál. Tanuld meg, hogy egy befektetési döntés a nap végén mindig egyetlen emberbe fektetett bizalom, ahogyan azt fentebb is írtam. Soha ne hazudj a leendő üzleti partnereidnek. Ha valami gázos (és valami mindig gázos), akkor mondd meg. Hazudhatsz kifelé, ha nagyon muszáj (és néha sajnos muszáj, így jött létre például a marketing szakma), de a hátország felé soha, soha, soha.

34. Arrogáns vagy

Tényállás: Jól indultak a dolgok, de a term sheet tárgyalások közben valami félrecsúszik. A befektető köti az ebet a karóhoz, nem tágít valami fityfranc apróság tekintetében, ami ráadásul némi veszélyt is hordoz számodra. Több évnyi keserűség tör fel benned, amikor vörös fejjel ordítani kezdesz vele.

Ítélet: A befektető-vállalkozó kapcsolat egy házasság, ami sok évre előre elkötelezi a feleket. Konfliktusok, problémák márpedig lesznek, amit higgadt párbeszéddel célszerű megoldani. Ha valóban olyan feltételeket kapsz, amik elfogadhatatlanok, vagy olyan magatartással szembesülsz, ami etikátlan, akkor tárgyalj higgadtan, vagy állj fel csendben. De ha egyszer felállsz, akkor hagyd is ott a befektetőt, és ne játszd a sértődött gyereket, aki duzzogva vágyakozik rá, hogy visszaédesgessék, miután hülye volt.

35. Nem vagy képezhető

Tényállás: 10+ év tapasztalatod van, hétpróbás Hustler vagy, szépen megyeget a startupod is. Van csapat, vízió, egy régebbi vállalkozásodból tolod át a pénzt az újba, pitch rendben, számok rendben, egy ideje lejöttél a szteroidokról, így nyugodt és barátságos vagy; és mégsem kellesz a kockatőkének.

Ítélet: A befektetők megérzik, hogy kiben van lehetőség a továbbfejlődésre. Aki akadékoskodik, az sem kell, aki teljesen zöldfülű, az sem. Aki nem hajlandó elhagyni a komfortzónáját időről-időre, az nem fog fejlődni sem. Ez egy finom egyensúly, amit nehéz eltalálni. A legjobb tanácsom, ha ez a helyzet áll fenn, hogy légy nyitottabb. Tanulj új dolgokat, tágítsd ki az érdeklődési körödet, feszegesd a határaidat.

36. Valami nem stimmel

Tényállás: járkálsz startup rendezvényekre, olvasgatsz ezt-azt, hegesztesz valami app-ot mellékállásban, még 2 Jeremie-nél és három inkubátornál is jártál – de a csoda, amire vágysz, csak nem történik meg, pedig a fenti pontok egyike sem vonatkozik már rád. Úgy érzed, neked soha nem lehet szerencséd, miközben nálad hülyébbek rendre behúznak valami nagy történést.

Ítélet: valahogy mindig az a vége, hogy csak a jó játékosnak van szerencséje, nem igaz? Vedd elő az önkritikádat, szerezz visszajelzéseket saját magadra vonatkozóan is; rá kell jönnöd, mitől és miért vagy kevés. Mert valami frankón hibádzik. Változtass rajta és lesz eredmény!

[dil dil = 4004]

Kockatőkével és a befektetők kapcsolataival nyilván könnyebb és gyorsabb céget építeni, ez nem kérdés. Ugyanakkor létezik siker befektető nélkül is, csak extrém ritka. Ha venture capital mellett döntesz, legalább csináld úgy, hogy a végén tényleg behúzzon a csapat egy kisebb-nagyobb összeget. Remélem, a fentiek ebben legalább néhány vállalkozónak segíteni fognak ebben. Kollégák, jöhetnek a kiegészítések – milyen okból szoktatok még nemet mondani?

A Message Board Technika

Közzétéve 2014.03.25. Szerző: Szántó Péter

Válasz

Az alábbi cikk Szántó Péter tollából került hozzánk, aki a University of Southern California-n tanulta a startup okosságokat, hogy B Creative nevű cégén keresztül itthon kamatoztassa azokat a digitális üzletfejlesztés területén.

Winston Churchill-t egyszer egyetemi hallgatók felkérték egy előadás megtartására, amit a Miniszterelnök egyből el is vállalt – amúgy a felkérők legnagyobb meglepetésére. Egyetlen kérdés hangzott el Churchill részéről: Milyen hosszú legyen az előadása? Válaszként érkezett, hogy természetesen bármennyi, amennyit csak akar. Azonban ez nem így működik, mert a bölcsesség itt az, hogy ha valóban korlátlan ideje lett volna Churchillnek, akkor egyből indulhattak is volna és tart egy három napos workshopot. Ha azonban egy órában kellett volna összefoglalni az anyagot, két hét felkészülési időt kér.

Így működik az emberi agy

Minél rövidebb idő áll rendelkezésünkre, annál összeszedettebben, a hallgatóságot ismerve kell összefoglalnunk mondandónk és elérni célunk – ami legtöbbször az érdeklődés felkeltése. Statisztikailag igazolt tény, hogy az első találkozásnál néhány pillanatunk van a figyelem és pozitív hozzáállás megragadására, így érdemes a story-nkat az alábbi időszakokra bontani: 15-30-60-90-180 másodperc. Ennél hosszabb monológok hétköznapi szituációban már nem szoktak elhangzani, azt már inkább beszélgetésnek hívjuk – és az egy másik műfaj. A figyelem megragadásának számos – itt nem részletezett – technikája van, de a legfontosabb a tartalom helyes felépítése.

A mondandó strukturálása

A nehézség persze az, hogy mit mondjunk ez alatt a kellemetlenül rövid idő alatt. A legfontosabb üzenetek megfogalmazásában segít a message board, amin 15 másodpercben összesűríthetjük mondandónk lényegét. Carmine Gallo, amerikai kommunikációs szakember szerint ennek menete a következő:

1. lépés: vegyél elő egy papírt, whiteboardot, vagy bármilyen rajzeszközt és fogalmazz meg egy tweet hosszúságú (140 karakter) üzenetet arról, hogy miről szól a terméked, ötleted, vállalkozásod. Kérdezd meg magadtól: mi az az egyetlen, igazán fontos dolog, amit a termékemről mindenképp közölni akarok? Ezt írd bele egy körbe.
2. lépés: találj három olyan tulajdonságot, ami a termék szempontjából fontos, írd le, majd nyíllal kösd őket a körhöz.
3. lépés: támaszd alá ezeket a jó tulajdonságokat statisztikákkal, sztorikkal, példákkal. Itt legyél nagyon specifikus!
4. lépés: ha megvan minden, foglald mondatokba a fentieket úgy, hogy minden férjen bele 15 másodpercbe!

A gyakorlatban

Gallo a Lush szappanon keresztül egy konkrét esetet is bemutat:

1. „A Lush kézzel készített szappanokat és kozmetikumokat készít.” – ez a 140 karakternyi headline, ami a termék lényege.
2. A három fontos tulajdonság: friss, környezetbarát, etikus kampány. Ezeket nyilazzuk a headline-hoz.
3. A „friss” jelzőt igazolhatod szállítási adatokkal, például elmondhatod, hogy egy nap alatt ér a gyárból az üzletekbe. Elmondhatod, hogy a szappant nem tesztelték állatokon, vagy hogy csomagolás nélkül kerül a boltokba, így bizonyítva, hogy mennyire „környezetbarát” a termék.
4. Ha jól csinálod, mindez belefér 15 másodpercbe. Az üzenetedet további felsorolással (bullet points) mélyítheted, ez már 30 másodperc. Minél bonyolultabb a termék, annál inkább szükséges a message board, mert mindenkinek kell egy üzenet, ami egyszerű, világos és tömör.

A message board tehát egy olyan módszer, amely segít megfogalmazni a megfelelő üzenetet, amiben a miértekre is válaszol. Az embereknek szüksége van ilyen apró iránymutatásokra, hogy kiigazodjanak a kínálat sűrű erdejében. A lehető legegyszerűbben kell rávilágítani a „miért”-re, elmagyarázni, hogy miért lesz jó, ha megvásárolják az adott terméket, vagy szolgáltatást. Hiszen lehetséges, hogy a mai napig nem ennénk zöldségeket, ha anno anyukánk nem mondta volna el, hogy a sárgarépától egészségesebbek leszünk, kevesebbszer betegszünk meg, így többet lehetünk barátainkkal és nem mellesleg még fütyülni is jobban tudunk majd.

Amennyiben a figyelem megragadásának művészete mélyebben érdekel, pont erről lesz szó e hét csütörtökön, a Traction Tribe által szervezett Hustler Day-en. Regisztrálni még két napig lehetséges itt.

A Misztikus Growth Hacking

Közzétéve 2014.03.09. Szerző: Dr. Kádas Péter

Gyors növekedés – ez az, ami elválasztja a startupokat a többi induló vállalkozástól. Még pontosabban a gyors növekedés potenciálja. A potenciál azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy ez a növekedés meg is fog történni. Persze, mindenki a virális terjedés aranyának ígéretével vág bele saját ötlete megvalósításába, a legtöbbször azonban a (fél)kész integrált-crossplatform-világmegváltás egyszerűen csak nem söpri be a remélt sok millió felhasználót és a nagy remények együtt dőlnek kardba a vállalkozással. E problémára magyar startup körökben is egyre többen suttogják a „growth hacking” kifejezést, a növekedés Prima Matériáját, a minden startup hasfájást gyógyító Elixírt. Bevezetés következik a növekedés mágiájába, a growth hacking-be. (Előre bocsátom, nem vagyok főállású growth hacker, de bloggerként és marketing-érzékeny vállalkozóként használom e technikák nagy részét és több amerikai szakértőtől igyekszem felszedni a tudást.)

Nem lehetne simán csak marketingelni?

Nem. Nincs rá lóvé – se idő. Magyarországon is egyre inkább a saját bőrükön érzik a startupok ezt, de Amerikára igaz különösen, hogy a piac egy marketing-lövészárokharc, ahol százmillió dolláros büdzsékkel kitömött marketing hadseregek csapnak össze egymással, ahol a gyengét lemészárolják, a hulláját kirabolják, a történelmet pedig a győztesek írják meg. A startupoknak meg ugye jellemzően alig van tőkéje, ezért az esélyeik nagyjából egyenlőek a kőbaltával a harci helikopter ellen című jelenettel. Muszáj alternatív utakat találni, különben nyugodtan tárazd be a csúf igazságot előre, hogy Raszputyinnak több esélye volt túlélni, mint a startupodnak lesz.

Na akkor mi ez a growth izé?

Marketing – egy teljesen más beállítottsággal. A growth hacker-ek általában marketing-guruk – a még egészségesnél jóval erősebb geek-faktorral -, vagy fordítva, szoftverfejlesztőből elfajzott kényszer-marketingesek, akikre kiosztották a „gründoljá’ júzert” nemes feladatát. A growth hacker (GH) beállítottság lényege, hogy „üzleti etika nem létezik, a törvényekben kiskapuk vannak, az emberek manipulálhatóak és ez a temérdek elvtelen szemétség automatizálva zakatol csak igazán”. A GH-k általában minimális büdzséből kénytelenek csodát tenni, ezért a hagyományos ATL csatornák (TV, print média, óriásplakátok) eleve ki vannak zárva számukra, és az egyébként általánosnak tekinthető BTL-módszereknek is (szórólapok, direct mail, telemarketing) a csóró végét tudják csak megfogni. A rendelkezésre álló pénzforrásokat tehát a lehetetlenségig hatékonyan kell elkölteniük és felkutatni (vagy feltalálni) azokat a speciális, a nagy cégek számára láthatatlan új kommunikációs csatornákat, amiken keresztül olcsón és gyorsan eljuthatnak az ügyfelek tömegeihez.

A módszerek

Nincs egyetlen célravezető growth hacking módszer. A dolognak pont az a lényege, hogy ami működött X startupnak, az egy árva bánatos júzert sem hoz Y-nak. A growth hacking technikákat alapvetően három csoportra lehet osztani, az optimalizálást célzó tevékenységre (ezek a belső GH módszerek), a content-marketingre és a viralitást célzó próbálkozásokra (külső módszerek). A növekedési görbe egy sikeres growth hacker tevékenysége nyomán ezért ilyesmi lesz:

Optimalizálás

Az egyszemélyes marketing-hadseregek legnagyobb hiányossága, hogy egyszemélyesek, tehát egészen biztosan lehetetlen lesz 8-10 csatornán keresztül egyszerre kommunikálni, közben cicás-kutyás-reggelivicceskávés Facebook képekkel szőnyeg-bombázni a világot marketing gyanánt. Kevés, de jól működő csatorna kell, ehhez pedig első körben tesztelni kell.

A GH-ek általában kis összegű ráfordításokkal és egy idegsebész precizitásával tesztelik a még mindig viszonylag olcsónak számító és nagyon pontosan targetálható közösségi média csatornákat – részben a legjobban reagáló célcsoportok pontos meghatározásának céljából – és ugyanígy fáradhatatlanul tesztelik a Wix, vagy Weebly-alapú landing page-eket, a termék új funkcióinak ügyfélszerző / ügyfélmegtartó hatását, lényegében mindent, ami bármilyen módon optimalizálható. Ez a tevékenység fogja megteremteni a kevésbé meredek plató szakaszokat a növekedési görbén (ld. fent), ami ugyan nem virális és nem feltétlenül ultra-látványos – cserébe viszont pofátlanul olcsó módszer. Ide tartozik az organikus SEO, a különböző A/B tesztek, a key message és az elsődleges-másodlagos CTA (Call-to-Action) tesztelése, a töltési idő optimalizálása (ez utóbbi ugyanis kimutathatóan befolyásolja a CTR-t (Click-Through-Rate). A módszerek lényegében egytől-egyig a magasabb konverziós ráta elérését célozzák.

Update 2017: Első magyar GH konferencia 2017 október 11-én! Kattints a képre és tudj meg többet!

Tartalom

A content-marketing lényege a blogolás – olyan, állandóan frissülő tartalom közlése, ami a célcsoportot érdekli, bevonja, párbeszédre bírja. Egy startup legviszketőbb időszaka az, amikor igyekszik rátalálni az early adopter-ekre – azokra, akiket szinte éget az a probléma, amit az adott startup megoldani igyekszik. És ugyanezek az emberek a legaktívabbak az adott probléma körül, így a friss tartalmakra rendszerint először repülnek rá. Ráadásul az early adopter-ek (EA) iszonyatosan komoly önkéntes re-marketing erőt képviselnek, önmagukban képesek felrepíteni egy startupot a csillagokig – nem kérdés, hogy kellenek. A tartalom-marketing hátránya, hogy a jó minőségű, állandóan megújuló tartalom (cikkek, hírek, kommentekre adott válaszok) termelése rettenetesen időigényes és ez az, ami aztán többynire tényleg nem automatizálható. Ennek ellenére szinte minden sikeres growth hacker beveti a céges blogot, mint eszközt, amire szerencsés esetben sikeres PR-t is ráépít. Tartalom alapú technika a Reddit használata, a saját tartalmak szét-Buffer-elése, guest post-ok, fórumok, Quora, Blogdash, hírlevelek, Angel.co – minden, ami saját tartalomra és annak megosztására épül.

Virális növekedés

A virális növekedést célzó technikákról egyetlen dolgot kell véresen komolyan észben tartani; A „virális” a startup világban egy olyan szó, mely csak múlt időben értelmezhető, azaz csak utólag lehet valamilyen growth hacking módszerre rámondani, hogy virális volt. Egy módszer általában azért virális, mert újszerű. Ha ezt előre meg lehetne mondani, mindenki ezt használná. Ha mindenki ezt használná, már nem lenne újszerű – így virális sem. Ergo ehhez mocskosul kreatívnak kell lenni. Az AirBnB legendássá vált Craigslist-húzását sokan ismerik, a Dropbox-nak a 25 MB plusz tárhely minden ajánlott ismerős után című dolog jött be. Az Uber-nél és a Gilt-nél is van ilyen – viralitást célzó – motivációs elem. Az úgynevezett built-in sharing technikát alkalmazza péládul a Klout, a Quora és sok online játék is. Lényege, hogy a felhasználói élménynek egy bizonyos ponton része egy-egy közösségi megosztás vagy az ismerősök bevonása. Potenciálisan virális lehet az influencer bázis tudatos építése, a fizetett celebek, esetleg a mega-giga kreatív közösségi kampányok vagy olyan videók, mint például ez itt.

Growth hacking vs Marketing

Régi mondás, hogy a marketing büdzsé fele ablakon kidobott pénz – a probléma csak az, hogy senki nem tudja, melyik fele… Na egy startup ezt nem engedheti meg magának. A growth hacker ezért a szürke zónában mozog, magasról tesz a csilli-villi brand-építésre, esetleg kényszeresen kockáztatja a népharagot a közösségi médiás húzásaival. Nem tervez, hanem cselekszik és méri az eredményeket. Nem becsomagolja és körbenyalja a terméket, hanem a visszajelzések alapján a termékre magára koncentrál. Kizsarolja a felhasználókból az email címeiket, kiudvarolja a közösségi médiás megosztásokat és ha kell, trükközik, hazudik és színlel. A startup világban a régimódi marketingesek egy letűnt kor mozgáskorlátozott dinoszauruszai; a growth hacker pedig egy ragadozó nagymacska, aki tökélyre fejlesztette az érzékelés-alkalmazkodás-cselekvés mesterhármasát. Világhírt álmodsz? Találd meg a módját, hogy gyorsan és nagyra nőj kevés pénzből!

Nagy levegő, jön a growth hacking neheze

Annyiszor hallottam startup vállalkozóktól azt az igen szofisztikált marketing tervezést, hogy „Facebook, AdWords és Virális”, hogy ha a Traction Tribe-nál nagyon nincs válaszunk egy kérdésre, akkor a „Fingom sincs” kulturált alternatívájaként ezt a választ szoktuk beszúrni. A Facebook egy több irányban is használható csatorna, amit a legtöbben rosszul használnak. A Google hirdetésekkel az a baj, hogy amíg az adott kulcsszóra licitáló bármilyen konkurenciának hegyekben áll a zsetonja a tiédhez képest, addig pont annyira tuti vesztő játék, mint neon-fényes Vegas-i sorozat-házasító kápolnák környékén bóklászni csatak-részegen egy órákkal azelőtt megismert pillangóval. A „virális” pedig millió próbálkozást jutalmazó esetleges mázli – utólag -, nem pedig terv a jövőre.

A growth hacking technikákat előbb-utóbb alkalmaznia kell valakinek a startupodnál, különben úgy jársz, mint jó pár – nem ritkán százmillió forintokkal kitömött – magyar Jeremie-befektetés – egy fényesre polírozott termékkel a kezedben fogy el a lóvé a siker és a növekedés leghalványabb reménye nélkül. Jó growth hacker-t startuphoz készen találni szinte lehetetlen (megfizethetetlen), úgyhogy vagy egy fiatal, technológiailag könnyen képezhető atom penge marketingest kell leakasztanod, vagy a fejlesztők közül kinevezni Chief Growth Officer-nek a leggátlástalanabb anyaszomorítót… Ugyanis nem attól lesz a vállalkozásod startup, hogy eljársz a meetup-okra, app-ot fejlesztesz, pizzán élsz, és kockatőkét gründolsz, hanem attól, ha gyorsan lesz sok felhasználód / ügyfeled / vásárlód. Ha gyorsan növekszel, mindenki Veled akar majd tartani. Tanácsadók, kockatőke, a legpengébb csapat – úgy mész majd előre, mint motoros fűrész a margarinban. Amíg fenntartod a növekedést, Te leszel a rocksztár. Semmi és senki sem tarthat vissza…

Update 2017: Ha olvasnátok még a growth hacking-ről, itt találtok egy growth hacking szótárat, itt pedig egy összefoglalót a 2017-es Los Angeles-i Growth hacking konferenciáról.

Akcelerátor Térkép

Közzétéve 2014.02.19. Szerző: Dr. Kádas Péter

Manapság úgy nyílnak itthon (és Európa-szerte) az akcelerator-ok, hogy követni is komoly teljesítmény. Régóta készültem egy cikkel arról, hogy hogyan választhat jól egy startup, csak közben lett egy befektetői sapkám is, ami okoz némi – talán még leküzdhető mértékű – skizofréniát. De döntsétek el Ti, most ugyanis egyszerű vállalkozóként személyiségem jobbik része elmondja, hogy ő (én, mi, whatever) hogyan választanék a rengeteg mostanában nyíló lehetőségből, mert tényleg nem könnyű. És tessék, ide vésem a bevezetőbe ezt is: komolyan gondolom, hogy saját cégünket, a Törzset sem tartom mérlegelést nem igénylő mindenáron-csak-ide választásnak. Ennél ma árnyaltabb a kép, és okosan kell választani. Ha ebben a startup-bőségszaruban lennék pályakezdő Hustler, én ezeket mérlegelném:

A könnyű része

Non-equity programba én nem mennék. Amikor az egyértelmű anyagi érdekeltségeket valami homályos, nagyívű adományozósdi váltja fel, az nem jó ómen egy vállalkozónak. A term sheet-ek nyilván sokat számítanak, a nagy reményekből ilyen választék láttán szükségtelen 10 év startup-fegyházat csinálni. A term sheet-eket illetően próbálok nem mantrázni, vesting, pay-to-play, időben állandó, legsimább liquidation preference, értelmes drag-along nekem alapelvárás lenne. Készfizető kezességnél, ingatlan-fedezet pedzegetésénél a tárgyalószék háttámlája adjon nektek az ajtóig szerencsésen kitartó szélsebes lendültet, kontroll maradjon az alapítóknál, Darwin-díjas kisemmizőst ne írjatok alá. Az egyéni kreatív apró betűs megoldásokat némi elemi logika vagy egy jó ügyvéd képes kigyomlálni. A mentor csapat ugyancsak kiemelten fontos, érdemes utánamenni, hogy kik a ténylegesen aktív szereplők egy-egy cégecske-gyorsítóban, és kik a honlap-díszletek, ugyanis csak az előbbiekkel fogtok együtt dolgozni, velük viszont nap, mint nap.

Premoney? Befektetés összege?

Egy fityfrancot – ha logikusak vagytok, egyik sem számít igazán, méghozzá ezért: Egyrészt ahogy azt az alábbi grafikonon is láthatjátok, a startupok fázistól függően éheznek tudásra vagy nyers zsetonra. A korai fázisokban leginkább a tudás, a kompetencia és a network hiányzik, és ahogy megy előre a vállalkozás, egyre égetőbb lesz a hard cash hiánya. Korai fázisú cégnél amúgy is akkor járnak jól az alapítók, ha minél kevesebb cash-t vonnak be, hiszen a részesedés – imádkozzunk érte buzgón – hiperdeflálódni fog (gyorsan növeli az értékét). A Y-Combinator modell is minél kevesebb cash, alacsony cégértékelés mellett. Itthon sokan csinálnak hiúság-mércét a Premoney-ból, ami korai fázisban egyszerűen megmosolyogtató nonszensz. Ilyenkor a felhígulást kell nézni és a runway-t, nem a Premoney-t. Azt javaslom, 3-9 hónap között legyen a runway, amit az első tőke biztosít. Ez persze relatív, de érdemes tudni, hogy a Y-Combinator tizen-huszonezer dollárokat tol a cégekbe, és a 500Startups sem ad 50 ezret cash-ben. Az alapítók érdeke ugyanis, hogy minél kisebb mértékben híguljanak, az akcelerátor érdeke pedig az, hogy olcsón vásároljon; e két alapvető érdek közös halmaza egyedül a kis-befektetés-alacsony-premoney kombó. Igaz, pár hónapig nem lesznek még amerikai fizuk, de a valódi cél az, hogy egy év múlva legyenek, és onnantól még sokáig – és előbb-utóbb egy exit is befigyeljen.

Fundraising előrelátóan

Magyarországon korábban a börtönszappan-stratégia működött – ahol adtak, ott lehajoltak érte a vállalkozók, bármilyen rémség is közeledett fenyegetően hátulról… (Sajnos ezen vállalkozó kollégákat és fedett pályás majdazténtudom-ban országos bajnok befektetőiket épp mostanában gyűri orrba a startup iparág globális szabályainak szenvtelen vasökle, és túl azon, hogy a káröröm gáz, ezek a bukták komolyan ártanak az iparágnak és a hazai befektetői kockázatvállalási hajlandóságnak is.) Kulturáltabb féltekén ez nem így működik, és a lehetőségek sokaságával immár itthon is van létjogosultsága némi logikát vinni a tarhálásba. A tanácsom, hogy ha több akcelerátort látogatsz végig, akkor oda menj először, akikkel a legszívesebben dolgoznál együtt. Ugyanis mi a magasságos lóbrokit is csinálsz, ha elcsordogálsz elsőnek a harmadik legszimpibb startup-szteroid-laborba és kapsz egy term sheet-et? Lehet, hogy kapnál a szíved választottjánál is, vagy a másodiknál, de senki nem fog veled szívesen dolgozni, ha végigroadshow-zod a teljes palettát. Ergó vagy aláírod és sosem tudod meg, hogy játszhatnál-e a nagyfiúkkal is, vagy kockáztatod a rossz hírnevet és az először kapott lehetőséget. A term-sheet-turisták iparági népszerűsége gyorsan erodálódik, ráadásul általában ott a no-shop klauzula mindegyik papírban. Mérlegelj, tájékozódj, aztán amikor mozdulsz, kezdj ott, ahol legszívesebben alkotnál. Ha nem jön be, még mindig mehetsz a többiekhez. (Mondjuk a pitch-edet viszonylag értelmes gondolatnak tűnik nem a kedvenceden gyakorolni.)

Hasonló hasonlót vonz

Az iparági fókusz alapján megint csak érdemes mérlegelned, hiszen ha retail-ben nyomod, akkor egy retail fókuszú gyorsítóban jobb sorod lesz. A kapcsolat-rendszerek vertikálisan nagyobbak, a tapasztalat is kiterjedtebb azon az egy fókuszon, amire az adott accelerator igazán benedvesedik, és jobban értenek majd téged is. Az Aquincum bio-technológiában például jobb választás, mint a Traction Tribe, orvos-technológiában viszont mi is lelkesek – és úgy tűnik, eredményesek is – vagyunk. Felnőtt tartalmakkal én elsőnek – bár nem inkubátor, de tapasztalat meg zseton van bőven – a Docler-hez mennék, New York-i kapcsolatokban pedig az iCatapult tűnik a legerősebbnek. Persze, vannak átfedések, de mindenkinek megvan a maga specialitása is. Nem véletlen, hogy Amerikában egyre nyílnak a spec akcelerátorok, például wearable tech, fashion, sport tech, vagy a média fókuszú Disney Accelerator. Ja, és ki ne hagyjam Valner Szabit, becsüljük, nagyra tartjuk, sokat lehet tőle tanulni.

A stílus sem mindegy, mi a Traction Tribe-nál például nemhogy nem fogjuk vissza az igazi fenegyerekeket, hanem még partnerek is vagyunk az igazi rosszcsont Hustler húzások kivitelezésében. Vannak olyanok, akiknek ez már sok – ők jobban járnak, és jobban érzik majd magukat egy olyan környezetben, ahol a többieknek sem végtelen a komfort-zónája. Akik meg értik, hogy miért nem adjuk meg a jelentkezésre szolgáló email címet, mégis megszerzik, azok valószínűleg tényleg a Traction Tribe köreibe rendeltettek…

Fordított Due diligence

A leghatásosabb módja annak, hogy képet kapj egy akcelerátorban rád váró életről, ha megkérdezed a már bebocsátást nyert portfólió vállalkozások startuppereit. A magyar piac amúgy is annyira kicsi, hogy ha az iCatapult-ban, az ACME-ben, a Rocketside-ban, vagy épp nálunk véletlenül leejtenek egy fél kekszet a földre, Inszájder Csaba hetekig fejcsóválva csámcsog rajta… Nem a kekszen – ott még nem tartunk -, hanem a nem létező sztorin. Egy ilyen kis közösségben nincsenek titkok, menjetek utána az infóknak, beszélgessetek a portfólió cégek vállalkozóival. El fognak mondani jót, s rosszat egyaránt. Azt is érdemes felgöngyölíteni, hogy melyik gyorsító milyen modellt követ; mi a YC-höz hasonlóan a Fekete Hattyúkat keressük, mások esetleg a 500Startups modellje alapján dolgoznak majd – egyik sem mondható rossznak, vagy sikertelennek, csak más típusú vállalkozóknak lesz komfortos.

[dil dil = 3964]

Érzésre

Végezetül, használd a hatodik érzékedet. Amelyik akcelerátor például savazza a konkurenseit, az tutira kétségbe van esve valami miatt. Nem jön a minőségi deal flow, egyik véres bukta köszönt be a másik után, esetleg a befektetők feszengenek és rezeg a cash-flow léc, vagy bármi más miatt van tele a gatya. Bárhogy is legyen, többnyire nem fog kilátszani a konkrét ok, de valamiért a top akcelerátorok – YC, 500, Techstars, Launchpad LA, stb. – úgy képesek versenyezni egymással, hogy közben együtt is működnek. Hallotta valaki Paul Graham-et azzal roadshow-zni, hogy a Dave McClure az egy nyomi? Aki a versenytársa háta mögött nyomja a bennfentes lehúzós kampányt, aki folyamatosan kellemetlenkedik, az vagy primitíven irigy, vagy versenyképtelen, vagy simán csak egy dögöljön-meg-a-szomszédé típusú mezei gyökér; viszont ha ezt a társaságot választod, ugyanerre a vérkorrekt hozzáállásra számíthatsz magaddal szemben is, ha változnak az érdekrendszerek.

A startup iparág a széles körű kooperáción és a hosszú távú gondolkodáson alapul – akit ez az alapgondolat sem bírt megtermékenyíteni a Völgyben vagy bárhol máshol, az vajon mennyire ért a magasabb rendű dolgokhoz, az igazi finomságokhoz, és vajon mennyire vesznek komolyan egy ilyen arcot a negatív hozzáállást mélyen lenéző amerikai exit-paradicsomban? Van annak előnye, ha erős, ugyanakkor kooperatív a konkurencia – lehet fejlődni, nem ellustulni, megmérettetni és kemény munka árán nyerni, vagy méltósággal alulmaradni. Remélem, nem voltam túlzottan részrehajló, nektek jó mérlegelést, mi a Traction Tribe-nál pedig a versenytársainkat megbecsülve toljuk a bizniszt rendületlenül, ugyanis nem az tesz minket boldoggá, ha másnak rossz, hanem az, ha kipattan egy újabb magyar Rich as Fuck startup – remélhetőleg a Törzs tagjai közül. 😉

(Ha valamelyik inkubátort/acceleratort/lelkes-alkalmi-társulást kihagytam volna, akkor sorry. Nem a teljesség igénye volt a cél. Majd legközelebb.)

Egy Másik Vászon

Közzétéve 2014.02.17. Szerző: Dr. Kádas Péter

Válasz

Vecsenyi János a BME és a Corvinus startup körökben is ismert és elismert oktatója. Saját fejlesztésű Canvas-a jó alternatíva lehet azok számára, akik a Lean Canvas-t nehezebben látják át. Az alábbi vendég-posztban János ezt a módszertant teszi közzé – KP

Szóval megtaláltad a nagy, a zseniális vállalkozási ötletet. Ezzel fogod lekőrözni a Prezi, a Logmin, a Ustream – és persze a Live Jasmin – sikereit. Kőgazdag leszel és mindenki irigyelni fog. Csak egy-két részletet kell még tisztázni, azután bele kell vágni, szerezni egy kevéske – vagy inkább több – pénzt, és dőlni fog a lé. Az indulásnál azonban most az a kérdés, merre indulj el, hogy később learathasd a babérokat. Az európai termék-fókuszú mentalitást ugyanis fel kell váltania az üzleti-fókuszú vállalkozás-tervezésnek, vagyis a legelején nem kódolni kell, hanem tervezni a bizniszt.

Az üzleti tervezés igénye mindig létezett, de a módszereket illetően bizony divatok jönnek, divatok mennek. Most éppen a Lean a mágikus hívószó és sokan a vásznat használják az indulás előtt, ez így trendi. A vászonra fel lehet vázolni, fel lehet ragasztani a feltételezéseket és a validált, bizonyított tényeket. Ahhoz képest, hogy korábban Bill Gates vagy Steve Jobs jó esetben egy kockás lapra vagy éppen egy alig használt papírszalvétára firkantották fel üzleti elképzelésük lényegét, a vászon igazi haladás. Mert ugyebár a legendák mindig csak a győztesekről szólnak, az előkészítés hibái miatt elbukottak millióit meg sem említik.

Az Üzleti Modell Vászon egy lehetséges alternatívája a közismert Business Model Canvas-nak, mely meghódította a világot – jogosan. Nem árt ugyanis, ha egy menedzser, egy vállalkozó tisztázza a cége legfontosabb jellemzőit. Jó tudni, hogy kik a vevőink, hogy mik a vevők igényei, mit adunk el a vevőinknek, milyen csatornákon keresztül értékesítünk, miből származik a bevételünk és mire kell költenünk, kik a beszállítóink és milyen erőforrásokkal gazdálkodunk? Ezekre a kérdésekre egy kezdő vállalkozónak is érdemes válaszolnia és validációs szempontból sem elhanyagolhatóak. Egy induló vállalkozásnál azonban máshol vannak a hangsúlyok, másra kell nagyobb figyelmet szentelned.

Gyakorló vállalkozókkal és dörzsölt befektetőkkel beszélgetve kiszedtem belőlük a legfontosabb kérdéseket. Azokat, amelyek eligazítják a kezdő vállalkozót az indulásnál. Összeraktam ezeket egy logikusnak tűnő struktúrába. Arra gondoltam, hogy jól jönne egy térkép az indulásnál, ami bemutatja, hogy miképpen is nézne ki a TE vállalkozásod. Így jött létre a vállalkozásindító Üzleti Koncepció Térképe. A Térkép hat területen és egy-egy területen belül három kerületen összesen tizennyolc kérdésre válaszolva rajzolhatod fel, hogy milyen vállalkozást akarsz indítani. Válaszold meg a 18 kérdést, rajzold meg Térképedet, majd mutasd meg másoknak, hogy ők is eligazodnak-e rajta. Ha igen, akkor jól fogalmaztál, ha nem, akkor addig írd át, amíg a társaid és a potenciális befektetők meg nem értik. Íme itt a Térkép és a 18 kérdés:

A PIACI IGÉNY	1. MELYEK A VEVŐK IGÉNYEI, MEGOLDANDÓ PROBLÉMÁI?
	2. Kik a vevők, a felhasználók?
	3. Mekkora a piac mérete, növekedési potenciálja?
A KÍNÁLAT	4. MIT, MILYEN TERMÉKET, SZOLGÁLTATÁST, ÉRTÉKET KÍNÁL A VÁLLALKOZÁS?
	5. Mi a kínálatban a különleges versenyelőny?
	6. Hova pozícionáljuk a termékünket, vállalkozásunkat?
A MŰKÖDÉS	7. MILYEN TEVÉKENYSÉGEKET KELL VÉGEZNI, MILYEN KÉPESSÉGEKKEL KELL RENDELKEZNI?
	8. Melyek a meg- különböztető képességek, a kritikus sikertényezők?
	9. Melyek a nélkülözhetetlen feltételek?
A CSAPAT	10. KIK A TULAJDONOSOK?
	11. Kik lesznek a kulcsszereplő vezetők, szakemberek?
	12. Kik lesznek a közreműködő partnereink, beszállítóink?
AZ ÜZLETI MODELL	13. MIBŐL TESZÜNK SZERT BEVÉTELRE, MI LESZ AZ ÜZLETI MODELL?
	14. Miért akarunk vállalkozni?
	15. Hogyan fogunk értékesíteni, hogyan jutunk a bevételhez?
A PÉNZÜGYI MODELL	16. MENNYI LESZ A MŰKÖDÉSI RÁFORDÍTÁS ÉS A VÁRHATÓ NYERESÉG?
	17. Mire, mennyi pénz kell az indításhoz?
	18. Honnan, hogyan finanszírozzuk az indulást?

Ha a Lean Canvas-szal meggyűlt a bajod, vagy átláthatatlannak találtad, használd nyugodtan ezt a metódust a tervezéshez, a Vászon letölthető innen. A lényeg, hogy üzleti tervezés nélkül ne ugorj neki a startupperkedni, hiszen ahogy a mondás tartja “A tervezés végrehajtás nélkül csak álmodozás, a végrehajtás tervezés nélkül ugyanakkor Rémálom“. Mit szóltok hozzá? Várom a véleményeket.

Majd Azt Én Tudom…

Közzétéve 2014.02.01. Szerző: Dr. Kádas Péter

Válasz

Újabb majd’ egy hónap Kaliforniában Tónival és Márkkal – bele akartunk húzni a kapcsolatrendszereink felturbózásába és validálni, hogy mit szólnának Los Angeles-ben mondjuk 50 Kelet-Európai startuphoz a következő 2 évben. A Traction Tribe csapatának ugyanis ez a missziója. Ráadásul utóbb Atti, a Brandvocat CTO-ja (nem mellesleg az egyik legjobb hazai tech guru) is csatlakozott hozzánk. És hát mi magunk is tanulunk valamit minden alkalommal, amikor alkalmunk nyílik kint melózni, de ez az egy hónap az egyik leghatékonyabb volt – álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi támogatást és lehetőséget kapunk a kinti iparági szereplőktől, pláne nem, hogy még süt rám a Santa Monica-i nap, amikor kint már írnak rólunk. Most, hogy hazaértem és már pirkadat előtt pofoz a jet lag, megosztanám Veletek a leges-legfontosabb tanulságot.

Minden startupper aranymetszése

„Majd azt én tudom…” – ezt a mondatot Márk kezdte el mondogatni amolyan öniróniaként, amikor egy többé-kevésbé nyilvánvaló szituációban bármelyikünk csak ment a saját feje után. Levinne a navigáció az autópályáról annak ellenére, hogy közvetlenül mellette lakunk? Francokat. Hülye gép. Maradunk. Másfél mérfölddel később a fehér izzásig hevített, 6 sáv széles reménytelen dugó végéhez érve összenézés: „Majd azt én tudom…” Egy startup Skype-on pitch-el nekünk, mondjuk nekik, hogy kevés lesz a tervezett marketing büdzsé, erre az egyik Amerikában sosem járt alapító: „Higgyétek el, nem terveztük alul, elég lesz…”. Aha. Egymásra nézés: „Majd azt ők tudják!”. A tavalyi évre visszatekintve: Startup verseny, nem mondom hol. Verseny előtt 3 nappal odamegyek direkt azért, hogy mindenkiből kihozzam a félelmet nem ismerő Vén Dízelt; elmondom, hogy egyedül prezentálunk, biodíszlet nélkül, nem olvassuk a pitch-et, stb. – nem épp lőfegyverrel őrzött titkos tudás. Mi az eredmény? A pitch-ek felénél gyűrött tarkójú verőembereket mímelve ott állnak a társalapítók széles terpeszben a prezentáló mögött egy szál kussban, mint a világtalan maffiózók – a delikvensek 20 %-a meg olvas. Mer’ majd azt ők tudják…

Mindig az Ego

A domináns Egó nélkülözhetetlen egy startup vállalkozás sikerre viteléhez, de egyben iszonyú veszélyes is. Nem véletlenül hívtam fel a figyelmet többször az önkritikára, mint a legfontosabb vállalkozói erényre. Ma úgy lehet sikeres startupot építeni, ha gyors vagy. Ehhez alapvetően három dolog kell:

Legyél profi – azaz tanult és tapasztalt a vállalkozósdi tekintetében. Sokkal többre mész majd, mint a nyomik, mert egy pro Hustler több lehetőséget kap, mint egy nyomi és a kapott lehetőségek nagyobb százalékát kaszálja be.
Ne akadályozza a növekedésedet semmi. Azaz a piacod legyen nagy, a terméked skálázható, a büdzséd legalább elégséges, a csapatod felkészült, alkalmazkodásra és fejlődésre képes. És ne legyél belustult gyépés, hanem told a szekeret ezerrel.
Ne járj be kanyargósabb utat, mint amit muszáj. A melléfogásokkal nem akkor van baj, ha sok van belőlük, hanem akkor, ha sok időbe és pénzbe kerülnek. (Lean, ugye: Fail fast, fail often.) Na itt kerül képbe a kíméletlen önkritika.

A „Majd azt én tudom” hozzáállás majd’ mindegyikünkre jellemző. Rám is. Csak én már megtanultam felismerni és a megfelelő önirónikus pillanatban ordenáré stílusban leoltani saját magamat. Kint egy hónap alatt a Traction Tribe pitch-én vagy 10-szer változtattunk. Újragondoltuk a tárgyalási technikánkat. A hibáinkat, a value proposition-t, a középtávú terveket – mindezt annak megfelelően, hogy milyen visszajelzéseket kaptunk. Hallgattunk a tanácsokra – főleg, ha olyantól kaptuk, akinek eddig 5 exit-je volt… És jé, haladunk – milyen k**va meglepő, nem?

Startup tapasztalatok

Az elmúlt fél év során, amióta elkezdtük összeeszkábálni a Traction Tribe modellt, hét magyar startupot találtunk, akikkel a következő hat hónap során elindulunk az amerikai piacon (a szerződések aláírásáig nem nevezhetem meg őket). Ebből hatra jellemző, hogy – néha kíméletlenül egyenes és személyeskedéstől sem mentes – kritikáink hatására változtattak a hozzáálláson, működésen, sebességen, vagy épp a fókuszon. Mind a hat látványosan fejlődik, ami – mivel szajrét csak a szerződések aláírását követően utalunk – nem a tőkejuttatásnak, és nem a mi megkérdőjelezhetetlen mindent-tudásunknak köszönhető, hanem a saját egójuk átlépésének. Mivel látom, hogy képesek erre, folyamatosan nyitom meg a kapcsolatrendszeremet előttük – ugyanis kint Amerikában egyelőre mi, mint Traction Tribe is folyamatosan vizsgázunk; elég egyetlen házi-nyomi, és minket is besorolnak a Közönséges Balkáni Gyopár növény-osztályba. A maradék egy vállalkozást egyébként könnyes szemmel lefaroltattuk. És frankón mondom, szurkolok, hogy Ők is húzzák be a tutit, egyszerűen csak nincs kedvünk sem lelkiturkászt játszani, sem kifizetni a „Majd azt mi tudjuk” költségeit – és nem akaródzik elbukni a saját vizsgáikat sem olyanokkal, akiknél necces, hogy hozzák-e a szintet.

Tanulságok

A Jóistent és Chuck Norris-t kivéve mindenki tévedhet. Tudj kívülről nézni magadra, legyél képes az önkritikára. Ha nagyon sokan kántálják ugyanazt neked, esetleg lehet, hogy van benne valami. Ha mégis a „Majd azt én tudom” hazai örökzöldet tolod és hibázol, legalább tanulj belőle gyorsan és olcsón, és ismerd el a hibát nyilvánosan – ha nem teszed, valahol valakinél bekerülsz a nyomi kategóriába, amiből rendszerint már nincs visszaút. A konkurenseid pedig közben vihogva lezúznak, mint jégeső a libaszart. Az egót akkor kell beizzítani, amikor pitch-elsz, és fel kell tudni ismerni a pillanatot, amikor azt kell mondani az Egódnak, hogy “Kuss legyen!” Amikor ez egy vállalkozónál pont fordítva van, abból lesz a mindentudó fotelhadvezér, akiből csak éles helyzetben lesz valahogy állandóan bukógalamb – ez minden (értelmes) befektető számára hatalmas vészvillogó. Úgyhogy a tanulság a zsák-a-foltját jegyében az, hogy ha a pitch-ed/ötleted/one-pager-ed alapján a többség szerint a gyökér csillagjegyben születtél, mégis vulkáni kráternél is mélyebb tudást érzel magadban, akkor csak és kizárólag kispályás kretén befektetőket keress meg. Vagy pedig nagy levegő és tedd üresbe az Egódat – a vállalkozósdi ugyanis végső soron olyan, mint az alkímia; a személyiségfejlődésről szól.

Még több sztori

Lenne még mit mesélnem, és meg is teszem: kedden, azaz 2014 Február 4-én 19.00 órától tartok egy kis élménybeszámolóval fűszerezett kérdezz-felelek-et a NIH-ben (6. kerület, Andrássy út 12.) mindazoknak, akik komolyan gondolják az amerikai piacra lépést. A helyszínen lesznek videók a Tech Match győztesek felkészüléséről és tapasztalatairól is. 50 résztvevőnek tudunk helyet biztosítani ingyenesen; regisztrálni itt lehet. Lesz kaja is, és a végén együtt elénekeljük a Hustler-himuszt is… cserébe csak az regisztráljon plíz, aki tényleg akar és tud is jönni.

Startup Fizetések

Közzétéve 2014.01.17. Szerző: Dr. Kádas Péter

Válasz

Az egyik leggyakoribb kérdés startup vállalkozók részéről és egyben a legfrankóbb befektető-vállalkozó összebalhézási téma egy startup alapítóinak fizetése a befektetés után. Egyrészt ugyanis a befektetők felvállaltan messzemenő következtetéseket hajlamosak levonni a költségterv ezen sorából – nem teljesen alaptalanul. Másrészt viszont a vállalkozók hónapok-évek nélkülözését kénytelenek/akarják behozni azzal, hogy végre képességeikhez és teljesítményükhöz méltó lóvét vesznek fel saját vállalkozásukból és minden, a fizetések csökkentését célzó kísérletet személyes sértésként élnek meg. Innen már csak egy lépés a sokat látott “köcsög befektető”/”köcsög vállalkozó“-jellegű érzelmi beállítódás elérése. Tehát mennyit keressenek a vállalkozók egy startupban? És hogy működik ez itt, a Völgyben?

Józanul

Amelyik befektető azt várja el, hogy az Alapítók ne vegyenek fel fizetést, az köszönő viszonyban sincs a valósággal. Az élethez pénz kell. Pont. Ahhoz, hogy egy vállalkozó a vállalkozására tudjon fókuszálni, ahhoz kell annyi, hogy ne kelljen a megélhetéséért máshol dolgoznia. Csak validáltan retardált befektető várja el az ingyen munkát, az a típus, aki VHS-ről nézi rongyossá a Rabszolgasors korbácsolós epizódjait, cserébe rendszerint hamisítatlan, kézzel készített, hétpróbás dísznyomikat fog kapni, akiknél egy szobanövény is keményebben harcol a túlélésért. A dísznyomik aztán vagy csendben éhen pusztulnak (köcsög befektető), vagy startup világsikerek helyett igazi poszt-szocialista reflexből nekiállnak fusiban tolni valami fekete melót (köcsög vállalkozó), ahelyett, hogy fókuszálnának az éppen fund-olt induló vállalkozásukra. A nulla fizetés tehát (legtöbbször) nem jó mondás sem vállalkozó, sem befektető részéről. Aki azért állít be magának nulla fizut, mert jelentős tartalékokkal rendelkezik, az OK, ez egy komoly elköteleződés a cég sikere mellett. De ez is csak ideig-óráig működik, és hosszú távon komoly kockázatot jelent a befektetőnek is. Okos befektető ennek a megfelelő anyagi háttér megléte esetén örül, de 6-12 hónapon belül maga indítványozza a fizetések rendezését.

A tulajdonos bőrében

Ugyanakkor mit is jelent a rendes fizetés a vállalkozók tulajdonosi szemszögéből? Egységnyi befektetés gyorsabban ég el, ami azért gáz, mert megrövidíti a cég maradék életidejét, vagyis exponenciálisan csökken a siker esélye , ráadásul a CEO mehet a term sheet aláírása után rögtön újabb körért – ez ugye hamisítatlan Darwin-díjas megoldás. Más megfogalmazásban: ugyanolyan premoney mellett a vállalkozóknak több pénzt kell bevonniuk – ami miatt nagyobb részt kénytelenek feladni saját vállalkozásukból. Na már most, eladni valamit, aminek a nettó értéke napról napra nő – az lúzerség. És ebből a szemszögből a befektetőknek igazuk van; amikor olyan fizukat látnak egy üzleti tervben, amik félúton vannak egy Wall Street-i bankvezér bónusz-orgiája és egy afrikai diktátor gyémánt-koncessziós jövedelme között, akkor azonnal tudják, hogy az alapítók vagy nem bíznak a saját cégük értéknövekedésében, vagy simán nem értik, hogy hiperdeflálódó értékpapírokat adnak oda üveggyöngyökért, azaz tuti bukó döntést hoznak. Mondjuk ki, sem a megfáradt, majd-én-azt-tudom alapító, sem a matematikai analfabéta nem a befektetők álma.

Megoldás

Minden fizetés-csökkentő beledumálás ellenére a normális befektetőket nem igazán az érdekli, hogy az alapító mennyit keres. Sokkal inkább érdekli őket az, hogy a teljes rendelkezésre álló tőke arányában mennyi az alapítók költsége. A kockatőkések krémje eleve azt vallja, hogy keressen annyit a vállalkozó, amiből még épp meg tud élni, a befektetés többi részét pedig költse el marketingre, vagy bármi más produktív dologra. Ezért vizsgálják e kérdést folyamatában, és éppen ezért igenis létezik az arany középút az erre vonatkozó tárgyalásokon: Minél koraibb fázisban van a cég és minél kisebb tőkét von be, annál jobban vissza kell fognia magát a vállalkozónak, ami nem jelenti azt, hogy bizonyos milestone-okra nem tárgyalhat ki magának magasabb fizetést. A legjobb az extrém alacsonyan kezdődő, de növekvő kompenzációs csomag: a korai fázisokban az alacsony fizetések nem égetik a drága tőkét, később pedig, amikor már nem a tőke-ellátottság az elsődleges gond, akkor nyugodt szívvel lehet feljebb menni. A tőke mindaddig drága a vállalkozóknak, amíg az értéknövekedés gyors – vagyis jellemzően az elején, a pre-seed és a seed fázisban.

Alkalmazottak fizetése

Ráadásul minden vállalkozói múltú befektető tudja, hogy az a startup, ahol 6-8 ember ingyen tolja másfél éve, nem valószínű, hogy atomjaira esik szét akár az iparági átlagok alatt 30-50 %-kal meghatározott fizetésektől – ha azok bizonyos mérföldkövek esetén érdemben legalább az iparági átlagokig növekednek. És ez az a pont, ahol a korán csatlakozó csapattagoknak is egy kicsit vállalkozói szemlélettel kell bírniuk. Ha nincs meg bennük ez az attitűd, akkor előbb-utóbb el fognak menni – és nem a pénz miatt. Minden munkavállaló, aki egy startup-ba teszi az idejét ingyen, örülni fog, amikor ugyanazt a munkát már nem ingyen kell csinálnia. Ha megy a szekér, lehet emelni a fizukat. Ha meg nem, hát úgyis mehet mindenki munkanélküli segélyért. Ezt a fajta kockázatot azonban kompenzálni kell az alkalmazottaknak – részvényopciókon keresztül. Aki hisz a cégben, eleinte dolgozik ingyen, majd dolgozik olcsón, aztán dolgozik normál béren, végül kaszál a részvényopciókon. Ez így megy Amerikában is, az érdekeltségi rendszer tiszta és világos, a legtöbb startupper felvesz fizetést, de csak keveset (ld. ábra alább) – pedig a Szilícium Völgyben az élet méregdrága (egy három órás parkolásra tegnap csengettünk ki kilenc ezer pengő magyar forintot…). Ha a számokat összehasonlítjuk az átlagos pályakezdő fizetésekkel, akkor látszik, hogy a startup zsoldok – főleg korai fázisokban – bőven elmaradnak a nagy céges csomagoktól – cserébe exit esetén beindul a motoros kasza. Arról nem is beszélve, hogy az alacsonyan tartott fizetésekkel a menedzsment komolyan tudja ösztönözni a csapatot a növekedésre. Ugyanis bármilyen hihetetlen, a kiemelkedő teljesítményt nem feltétlenül a kényelmesen fizetett, méregdrága kollégák nyújtják, hanem azok, akiknek a majdani exit mind pszichológiai mind anyagi értelemben feltétlenül szükséges önigazolást jelent.

Forrás: TheNextWeb

A matek nem hazudik

A megoldás egyik kulcs-faktora az, hogy a befektető kifejezett kisebbségben legyen a cégben. Ha a többség az alapítóknál marad, akkor a VC nyugodtan mondhatja, hogy a Te céged, a te nagy dobásod, döntsd el, hogy összehúzod magad, vagy önsorsrontó, durcás magyar kényszervállalkozót játszol. Ha a VC többségben lenne, akkor egyrészt változna a matek, mert azonos esélyek mellett csökkenne az exit-nyereség nagysága, másrészt a vállalkozók joggal érezhetnék úgy, hogy hugyér’-szarér’ dolgoznak valami pöffeteg exbankárnak, aki a saját fizujából akkor is hízik, amikor a cég bukdácsol, és mocskosul kaszál akkor is, ha a szorgos kis hangyák meghódítják a világot. Kisebbségben lévő befektetőnél ez nincs; a vállalkozóé a nagy lé, a nagy siker – megéri visszafognia magát pár hónapra, mert a nagy büdös matek azt mondja, hogy minden ma kivett ezer forint mondjuk 100-200-500 ezer forint buktát jelent egy év múlva – ilyen arányoknál pedig egy értelmes startupper azért már komolyan elgondolkodik – ha valóban hisz a cégében. Ezért törekszünk mi is a Traction Tribe portfólió cégeinél a minél kisebb felhígulásra: van példa arra is, hogy 10 % alatti részesedést kértünk…

[dil dil = 3920]

A tanácsom, hogy – főleg korai fázisokban – minden fillért spóroljatok meg a fizukon, amit értelmesen még meg lehet, és költsétek a cég épülésére (marketingre, trade show-kra, sales-re, tanulásra). Akinek gyerek/család/devizahitel miatt több kell, annak a csapat szavazzon meg többet. Ugyanakkor ne féljetek fokozatosan emelni a fizetéseket minden újabb tőke-injekciónál, vagy milestone-nál, akár egy befektetési körön belül is. Egy ember értékét nem a fizetése határozza meg, hanem a teljesítménye. A startup sztori pedig arról szól, hogy folyamatosan egyre magasabb ligákban játszol, ahol egyre jobb teljesítményt kell nyújtanod. Bizonyíts, és megkapod a zöld kártyát a következő szintre – nagyjából így hangzik a startupper sors tagline-ja. Azt viszont érdemes tudni, hogy nem két liga létezik (a befektetés előtt és után), hanem sok száz. Mindegyikért meg kell küzdeni, és egészen az exit-ig úgy fogod érezni, hogy az adott pályán, az adott országban alulfizetett vagy. És ezt nem a befektetőid csinálják veled, hanem egyszerűen matematikailag akkor hozol helyes döntést, ha nem a fizetésedre, hanem a céged növekedésére koncentrálsz. Lehet a habzsi-dőzsit választani; alkalmazottként – viszont ott soha nincs százmillió dolláros exit megírva a csillagokban…